bordáz

Hungarian

Etymology

borda + -z. First attested in 1801. [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbordaːz]
  • Hyphenation: bor‧dáz
  • Rhymes: -aːz

Verb

bordáz

  1. (transitive) to rib (equip with ribs)

Conjugation

Coordinate terms

  • (verbal derivatives of body parts) With ‑(o/a/e/ö)z(ik): belez, bokázik, bordáz, bőröz, bundáz, csontoz, csőröz/csőrözik, erez, fejez, fogaz, gyomroz, hajaz, izmoz/izmozik, kezez, nyakaz, nyálaz/nyálazik, öklöz, pofáz/pofázik, szarvaz, szemez, szőröz, torkoz, tüdőz, ujjaz, vállaz, vérez/vérzik; (for plants) ágaz/ágazik, gyökerezik, levelez/levelezik, virágzik. With ‑(o/a/e/ö)l: agyal, bélel, farkal, fejel, fenekel, fülel, hasal, herél, idegel, inal, karol, körmöl, kezel, lábal/lábol, nyelvel, orrol, öklel, ráncol, sarkal, szájal, szárnyal, szarval, szemel, szível, talpal, tenyerel, térdel, torkol, tököl, vállal.

Derived terms

  • bordázat
  • bordázott

References

  1. bordáz in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • bordáz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bordáz in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.