térdel

Hungarian

Etymology

térd (knee) + -el (verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈteːrdɛl]
  • Hyphenation: tér‧del
  • Rhymes: -ɛl
  • Homophone: térddel

Verb

térdel

  1. (intransitive) to kneel (to rest on one's bent knees, sometimes only one)

Conjugation

Coordinate terms

  • (verbal derivatives of body parts) With ‑(o/a/e/ö)z(ik): belez, bokázik, bordáz, bőröz, bundáz, csontoz, csőröz/csőrözik, erez, fejez, fogaz, gyomroz, hajaz, izmoz/izmozik, kezez, nyakaz, nyálaz/nyálazik, öklöz, pofáz/pofázik, szarvaz, szemez, szőröz, torkoz, tüdőz, ujjaz, vállaz, vérez/vérzik; (for plants) ágaz/ágazik, gyökerezik, levelez/levelezik, virágzik. With ‑(o/a/e/ö)l: agyal, bélel, farkal, fejel, fenekel, fülel, hasal, herél, idegel, inal, karol, körmöl, kezel, lábal/lábol, nyelvel, orrol, öklel, ráncol, sarkal, szájal, szárnyal, szarval, szemel, szível, talpal, tenyerel, térdel, torkol, tököl, vállal.

Derived terms

  • térdelés

(With verbal prefixes):

  • beletérdel
  • feltérdel
  • kitérdel
  • letérdel
  • megtérdel
  • odatérdel
  • rátérdel
  • visszatérdel

Further reading

  • térdel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.